Day 16 (augusztus 1., szerda)
Ma reggel elindultunk az újabb, 3-napos túrára, nyugat és dél irányába. A reggeli a szokásos töketlenkedés jegyében telt (kabát, rövidnadrág otthon maradt), így a végső indulás 9.30-ra tehető.
Első megálló a Seattle-től délre eső Tacoma, ahol a Museum of Glass-t (Üveg Múzeum, http://museumofglass.org/) látogattuk meg. Nagyon szép üveg kompoziók voltak kiállítva, különböző művészek alkotása, bár jelentős részük egy olasz művész házaspártól származnak. Megnéztük az üvegműhelyt is, ahol éppen egy hatalmas, palack-szerű tárgy készítésén dolgoztak.
A következő megálló egy, a hírekből kellemesnek igérkező Steilacoom település (http://en.wikipedia.org/wiki/Steilacoom,_Washington) volt. Valóban nagyon szép, ren-dezett, gazdagnak látszó település, festői tengerparttal, rendezett szabad-stranddal, itt, a tengerre néző parkban fogyasztottuk el az otthoni szendvicseket.
Ezt követően a vadállatokat próbáltuk felfedezni a Northwest Trek Wildlife Park-ban (http://www.nwtrek.org/). Az óriási területen fekvő vadasparkon nyitott ablakú, busz-szerű járművel jártuk végig mintegy egy óra alatt. Számos őz, kecske, mosómedve, stb. akadt az utunkba.
A vadasparki, hosszúra nyúlt látogatást követően a Garibaldi-ban (Oregon) előre lefoglalt szállás (http://www.garibaldihouse.com/) felé vettük utunkat. Közben egy rövid táplálkozás (chips) erejéig megálltunk egy benzinkútnál és így is már este 9 körül értünk a szállodához. Rövid eszmecsere után mindenki nyugalomratért a hat-ágyas szobában.
Day 17 (augusztus 2., csütörtök)
Bőségesen bereggeliztünk a szállodában, majd visszautaztunk a csodálatos tengertparttal rendelkező Rockaway Beach-hez. Ezt követően a híres Tillamook-i sajtgyárba látogattunk el (http://www.tillamook.com/cheesefactory/take-the-tour.html , ami elég nagy csalódás volt; az ingyenes kostoláson kívül csak a sajt csomagolást lehetett látni az amúgy jól szervezett és erősen látogatott gyárban, ahol a környék farmjainak tejtermelését dolgozzák fel. Az itt vásárolt és a kóstolás alapján kitünő sajtot később a Hotel Mariotte hűtőszekrényében felejtettük.
Mivel kárpótolni akartuk magunkat, betértünk az amúgy útbaeső Blue Heron sajtgyárba is (http://blueheronoregon1.reachlocal.com/?scid=2639531&kw=5505083:17984&pub_cr_id=12397930940), ahol aztán az ég világon nem volt semmi, sajttal összefüggő látnivaló. A vásárlásra és zabálásra kihegyezett látogató központ legérdekesebb pontja a Johnny Cash számokat éneklő idősebb gitáros, valamint az udvaron lévő láma, kecskék és régi traktor volt.
Innen már egyenesen Portland (http://en.wikipedia.org/wiki/Portland,_Oregon) felé vettük az irányt. Kis várakozás után becsekkoltunk a belvárosi Mariotte szálloda két hatalmas szobájába (http://www.marriott.com/hotels/travel/pdxor-portland-marriott-downtown-waterfront/), amit a Priceline.com-on foglaltam kedvezményes áron. Rövid frissülés után nekivágtunk a városnak, amely nagyon nyugisnak, európainak és szimpatikusnak tűnt, a hatalmas Willamette folyó vágja ketté. Lakosság létszámát tekintve valamivel nagyobb Budapestnél, a belső városrész nagy részén ingyenes a közlekedés és számos híd köti össze a két partot. Bár ez Oregon legnagyobb városa, a főváros mégis a csak mintegy 150.000 lakosú Salem.
Fél hatra járt az idő, amikot beültünk a Oyster bar-ba, aholis kitünő osztrigát és halat ettünk. Betti kívánságára a csapat egyik fele a híres és hatalmas Powell's city of books (http://www.yelp.com/biz/powells-books-portland-14) könyvesboltot kereste fel, ahol néhány könyvet vásároltak.
Kis olimpia nézés után, nagy alvás következett.
Day 18 (augusztus 3., péntek)
Reggelinket a szálloda szomszédságában lévő Peet Café lánc kávézójában fogyasztottuk (itt a kávé sokkal ízletesebb, mint a Starbucks-os). Javaslatomra még egy villamos túrát tettünk a város központjában, átszelve az egyik nyítható hídat, így csak fél 10-kor indultunk a következő igen izgalmasnak igérkező, St. Helen tűzhányót (2.500 m magas) megtekinteni, amely 1980. májusában kitört, a felső színtje felrobbant és igen nagy pusztítást végzett és 400 métert veszített a magasságából. Az ebédet igen kellemes, napos időben a Hoffstadt Creek-ben lévő étteremben költöttük el, különféle gyors-kajákat ettünk. Folytattunk utunkat a Jonston Ridge Observatory (http://mountsthelens.com/visitorcenters.html) felé, ahonnan közvetlen kilátás nyílik a St. Helen felrobbant csúcsa, valamint a Mount Adams (tehát nem a Mount Rainier!) felé.
Itt találkoztunk össze először magyarokkal, mint kiderült a seattle-i magyar közösség Tomiék által már korábban ismert egyik tagjával.
A két gyerekkel felmentünk a kilátó pontra, majd elindultunk hazafelé....Gyors bevásárlást követően 17.30-ra értünk haza.
A teljes út: http://goo.gl/maps/ugYdC.
