Day 13 (július 29., vasárnap)
Kényelmes felkelés, reggeli és rövid olimpia nézést követően indultunk el 2-napos túránkra (http://goo.gl/maps/gnAOM).
Skykomish-ban egy rövid megállót tettünk csak. A festői környzezetben lévő falucska a 19. század végi vasútépítésnak köszönheti létezését, a Spokane-ből a Stevens Pass-on Seattle-be vezető vasútvonal seattle-i oldalán fekszik. A Stevens Pass után a bajor kisváros másolataként kialakított Leavenworth-őn csak áthajtottunk, fel a hegyek közé, hogy gyalog végighaladjunk a mintegy 4,5 mérföldes Icicle Gorge Scenic Trail Loop (http://dougs.smugmug.com/Northwest-Hiking-Trails/Icicle-Gorge-Loop-Trail/1891742_bqSQ39) túristaúton. A főként hegyi patak mellett haladó festői túristaút megtétele, a kis pihenőkkel, 2,5 órát tartott. A kocsihoz visszatérve Leavenworth-be (http://www.leavenworth.org/modules/lodging/?pageid=38&path=37|38#c=0|15) hajtottunk vissza, elfoglaltuk szobánkat a Alpin Rivers Inn-ben, mind a hatan. Az először nem túl bizalomgerjesztő szálló kellemes meglepetést okozott: szerény, de tiszta és nagy szoba, kilátással a folyóra, a reggeliző tömör, robusztus, bajor stílusú fa bútorral berendezve, az alkalmazotton bajor ruha. Jót csobbantunk az uszodában, majd felkerekedtünk, hogy megnézzük a város centrumát és vacsorázzunk. Igazi bajor kisvárosi hangulat, bajor házakkal. A Best Western Plus Icicle Inn-re (http://www.icicleinn.com/) esett a választás, amit Tomiék már korábban kipróbáltak és most is jól működött...
A jó vacsora után visszatértünk a szállodába és olimpia nézést követően aludni tértünk.
Day 14 (július 30., hétfő)
Időben ébredtünk, egész kellemes reggelit ettünk és kijelentkezéskor még golfozási lehetőséget kértünk. Az Enzian Hotel-nél felvettük az ütőket és labdákat, majd átvonultunk a 18 lyukas, szépen kialakított golf pályára. A golf-pálya után kocsiba szálltunk. Leavenworth után az addig zöld táj néhány kilométer megtételét követően sivatagba ment át. Itt alakították ki az Ohme Gardens-t (http://www.ohmegardens.com/). A Columbia River fölé magasló sziklákon elhelyezkedő kert nem nyügözött le egyikünket sem, a folyóra néző kilátás minőségét a hatalmas, palacsinta raktárépületek jelentősen rontják.
Az éhes társaság Quincy-ben a Casa Jalisco étteremben autentikus mexikói kaját ettünk és sört ittunk. Ezt követően kocsival a sivatagos hegyek tetejére elhelyezett Wild Horse Wind and Solar Facility and Renewable Energy Center-hez hajtottunk (http://pse.com/aboutpse/ToursandRecreation/WildHorse/Pages/default.aspx). A 149 darab szélturbina egy kisebb város energia szükségletét fedezi.
Innen tértünk haza, némi vacsora után a következő napi programokat kezdtük tervezni.
