Amerikai látogatás, 2012. július
A reggel 5 órai kelést követően normálisan beindultak a dolgok és negyed hét körül már a taxiban ültünk. Ferihegyen minden símán ment, igaz, becsekkolásnál közölték, hogy nincs ellátás a gépen. Ennek ellensúlyozására benyomtunk egy kávé-szenvics kombót, majd a beszállás előtt mégiscsak kaptunk a BA-tól szendvicset, a gépen aztán kávét, vizet, stb.
Időben megérkeztünk Heathrow Terminal 3-re és a jelzések hülye-biztos módon vezettek a Terminal 5-re átvivő buszhoz. Ott átestünk az ismételt biztonsági ellenőrzésen, majd dühödt vásárlási kísérletbe kezdtünk (olimpiai ajándék (persely) az uncsiknak Mellbedobással vonatoztunk át a B42-es kapuhoz és máris beszállhattunk a dugig tömött repülőbe (közben elvesztettem a mellényemet).
A repülőút Vancouverbe fájdalom mentes, ámde igen hosszú volt, a BA igyekezett jó kajával és udvarias szolgáltatással a kedvünkbe járni. Időben érkeztünk Vancouver-be, de a sorbanállás az útlevél vizsgálathoz nem volt rövid, különösen a kéziben lévő szendvics és a kaja bevitel tilalmának fogyelembevételével. Az őrkutyás szagellenőrzést így aztán nem is eröltettük... Tomiék már vártak, indultunk Redmond irányába. A kellemes utazást röviden megszakította az I-94W határon történő 6 dolláros kitöltése...
Tomiék háza nagyon kellemes és a hideg Coronita sör is fokozta a pozitív élményeket. Helyi idő szerint este 11-ig küzdöttünk az álmosság ellen a gyors átállás reményében, majd pihenőre tértünk.
Day2 (július 18., szerda)
A délelőtt a gyerekorvos jegyében telt el. A Seattle Children`s Hospital-ben eltöltött 2 órát csak egy Starbucks kávé és süti tudta egy kicsit szinesíteni. A délutáni program steak sütéssel és ezt követő ebéddel indult, majd megsütöttem kb. 30 palacsintát és erre rávetették magukat az unokák. Este Csilla mama főzte meg másnapra világhírű gulyáslevesét.
Day3 (július 19., csütörtök)
Reggeli után Betti vezetésével indultunk el a festői Snoqualmie Falls-hoz (http://en.wikipedia.org/wiki/Snoqualmie_Falls). Ez egy 81 m (más forrás szerint 82 m) magas vízesés, magasságban lepipálja a Niagara vízesést is, csak a vízmennyiség sokkal kevesebb. Energiáját már a 19, század vége óta vizierőmű hasznosítja, 1910-ben egy második erőművet is építettek.
A körséta és a fényképezkedést követően rövid időn belül elértünk egy szabadtéri vasút-múzeumhoz, majd tovább folytattuk útunkat a North Bend-ben található Outlet. Szendvicsezést (Subway), alapos körülnézést és némi vásárlást (Betti, Móni) követően tértünk haza vacsorázni. Ezt követően került sor az Olympic Peninsula-i (http://en.wikipedia.org/wiki/Olympic_Peninsula) kirándulás tervezésére.
Este még egy rövid körsétát tettünk a környéken.
Day 4 (július 20., péntek)
Reggel negyed 10-kor sikerült elrugaszkodnunk Redmond-tól és zuhogó esőben nekivágni a 3-napos túrának. A Bainbridge-i kompozás (kompozás az esőben) volt az első érdekesebb esemény.
Ezt követően Townsend-ben (http://en.wikipedia.org/wiki/Port_Townsend,_Washington) álltunk meg, ahol rövid séta – és eső szünet – keretében megnéztük a város viktoriánus házait. A következő állomás elé nagy várakozással tekintettünk: Levendula fesztivál Sequim-ben (http://lavenderfestival.com/component/content/article/45-15thfestival)... A fesztivál inkább a vidéki vásárokra emlékeztetett, igen kevés levendulával, így viszonylag gyorsan továbbindultunk a Port Angeles-ben előre lefoglalt szállás irányába. Itt 1 db egyágyas és 1 db 2 ágyas szobába költöztünk be, Tomi a gyerekekkel én pedig 3 (!) nővel. A beköltözést követően indultunk a Hurrican Ridge (Hurricane Hill - http://www.nps.gov/olym/planyourvisit/upload/Hurricane.pdf) szélfútta csúcsai irányába. Az időjárás csak részben volt kedvező: nem zuhogott az eső, de a táj nagy részét ellepték a felhők. A gépkocsi parkolóban őzek és mókusok járkáltak át. A 2,6 mérföldes, erőteljesen emelkedő út 38. percében Csillával feladtuk a küzdelmet és visszatértünk a bázis állomásra, ahová kb 12 perccel később futott be Tomi és a csapat...Mintegy 9 perces utat kellett volna megtennünk a csúcsig, ahonnan sajnálatos módon nem sokkal látszott több a szomszédos hegyekből, mint onnan, ameddig mi is eljutottunk...
A társaság tehát megérdemelte a meleg vacsorát (ebéd az otthoni szendvics volt), de az éttermek zsúfoltak voltak. Igy a luxus étteremben beígért 2 órás várakozás helyett egy szerényebb étteremben ettünk fish and chips-et, ill. shrimps and chips-et, majd nyugovóra tértünk a szállodában.
Day 5 (július 21., szombat)
Ez egyben a 3-napos túra 2. napja is. A reggelit a motel irodájában félig állva fogyasztottuk, majd elemet, fogkefét, bort és szendvicseket vettünk egy szupermarketben.
Ezt követően vágtunk neki – fürdőruhákat is készenlétben tartva – a Sol Duc Hot Spring által kínált szolgátatások igénybevételének. Amikor kiderült, hogy a meleg források vizét a Széchenyi fürdőben is rendszeresített medencékben lehet igénybevenni, a társaság úgy döntött, hogy inkább az ingyenesen megtekinthető Sol Duc Hot Springs Water Falls (http://www.olympicpeninsulawaterfalltrail.com/sol-duc-falls) megtekintésére indul neki. A hatalmas fákból álló, esőerdő jellegű erdőn keresztül értük el nem egészen 1,5 km-es túra után. Hatalmas vízesés az erdő közepén....emlékezetes látvány.
A kocsihoz visszatérve Forks (http://en.wikipedia.org/wiki/Forks,_Washington) felé indultunk, aholis egy ház került korábban lefoglalásra. A házban 3 hálószoba és 2 fürdőszoba volt, így az ágyak elosztása rövid idő alatt megtörtént. A házigazdát rövid fél óra alatt már sikerült lerázni és máris indultunk a Hoh Rain Forest (http://www.nps.gov/olym/planyourvisit/visiting-the-hoh.htm) irányába...Az idevezető útról „mindössze” csak 2 alkalommal kellett (Összesen 30 mérföld) visszatérnünk Forks-ba: először a National Park belépőjegye maradt a házban, második alkalommal a vészesen fogyó benzin miatt kellett visszatérnünk...I
Forks-ba visszatérve a helyi szupermarketben megvettük az esti bolognai vacsora, valamint a másnapi szendvicsek alapanyagait és Tomival percek alatt ízletes vacsorát készítettünk.
Day 6 (július 22., vasárnap)
Ez egyben a 3-napos túra 3. napja is.
A reggel a szenvics-gyártás jegyében indult és rövid idő alatt sikerült 7 db kitünő szendvicset legyártani. Csillával elgyalogoltunk a City Hall-hoz, ami jelentősen jobb szinvonalú, mint a lepukkant falusi képet mutató főutca. Forks egyébként a vámpír regények ismert helyszíne, ennek szemmel látható nyoma csak a piros színű konyhai ls használati tárgyak elterjedségében mutatkozik meg.
Ismét zuhogó esőben indultunk, ezúttal a La Push Beach irányába. Szerencsénk volt: amikor megérkeztünk, éppen nem esett, így meg tudtuk nézni a csodálatos tengerpartot. Továbbindultunk Lake Crescent (http://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Crescent) felé, az eső ismét reménytelenül zuhogott....egészen a tópartra való megérkezésünkig. Elsőként tóparti szendvicsezésre került sor, majd a Moments in Time mini trail-t gyalogoltuk végig. A sűrű erdő csaknem olyan, mint fenn a hegyekben, talán kicsit ritkább, de a fák pusztulását és születését ugyanúgy végig lehet kísérni.
Indulás után ismét eleredt az eső és amikor Sequim-ben megálltunk az indián kiállítást megtekinteni (képbe és hűtőmágnesbe ruháztunk be egy szemmel is jól látható összeget), (http://stores.northwestnativeexpressions.com/-strse-Prints/Categories.bok) bőven zuhogott. A levendula ültetvény megtekintése elmaradt...Egyenesen hazafelé indultunk, az eső elállt és a kompra történő várakozás idejét kávézással és sütemény evéssel ütöttük el. Kellemes, ámbár szeles komp-utazást (Bainbridge Island - Seattle) követően érkeztünk haza. Megcsodáltuk a készített fényképeket és vacsorát követően még hosszasan tárgyaltuk a kirándulás érdekességeit.
Day 7 (július 23., hétfő)
A napot főként Móni tervezett vásárlásainak szenteltük. A Bellevue Square-i (Bellevue) bevásárló központ megközelítése újabb kihívás volt Betti számára, de símán vette az akadályt. A Starbucks-os kávézást követően a lányok a ruhás üzleteket vették célba ebben a hatalmas, elegáns és drága központban, a fiúk a Microsoft, Bose és Apple üzletekben időztek. Itt is ebédeltünk, a görög étteremben, mindenki mást. A gyros valóban kitünő volt...Ezt követően a közeli Bellevue Downtown Park kellemes füvét és fáit csodáltuk meg, majd a Starbucks-os sütemények beszerzését követően hazatértünk.
A délután a semmittevés keretében telt el, Tomi kiváló salátás és sült lazacot, valamint kapros öntetet készített és borral is ünnepeltük Móni búcsúzását...
A bőséges reggelit követően 11 körül indultunk a reptérre, hogy Mónit feltegyük a Lufthansa frankfurti járatára. A reptér és a parkoló hatalmas, mi a 6. szinten kaptunk helyet. A becsekkolás gyors és fájdalommentes volt, a Lufthansa pultnál egy magyar csaj intézte a csomagfelvételt...
Hazatérés után ebéd (kolbászkák, krumplipüré, saláta), majd lazulás. A délután a következő kirándulás programjának átbeszélése és a palacsintasütő utáni redmondi hajsza jegyében telt el. Hazatérést követően a Medows lakópark uszodájában fürödtünk egyet, mivel az időjárás kegyes, azaz napos és meleg volt
Day 9 (július 25., szerda)
Ismét szép, napos időre ébredtünk. A reggelit követően 20 perces erőltetett menettel, Betti vezetésével, sikeresen elértük a 10.29-es menetrend szerinti 545-ös buszt és azzal egészen Seattle belvárosába hatoltunk (Jefferson Street és 5th Avenue sarok). Legelőször a 19. század végi aranylázról szóló (http://www.nps.gov/klse/planyourvisit/index.htm) kiállítást néztük meg. A történet szerint a gazdasági válság és a nagy tűzvészt követően Seattle-t az 1896-97-es aranyláz tette naggyá. Ezt követően a Pioneer Square-re mentünk (http://en.wikipedia.org/wiki/Pioneer_Square,_Seattle), innen lesétáltunk a vízpartra és a híres fish&chips-es (Ivar`s – http://www.ivars.com/index.php?page=locations_seafood-bars, Pier 54 Fish Bar) helyen ettünk. Folytattuk útunkat a parton az Aquarium irányába, majd belevetettük magunkat a népszerű piac (http://www.pikeplacemarket.org/) forgatagába. A piac hatalmas, minden kapható, e főként a halas részleg nyügözött le bennünket. A piac után megkerestük a visszatérő 545-ös buszt (17.23, 4th Avenue és University) és azzal, valamint a 20 perces eröltetett menettel tértünk haza.
A hazaérkezést hideg sörrel ünnepeltem, majd Marcit elvittük a judó edzésre (Csilla vasalt). Ezt követően a Best Buy-ban Tomi megvásárolta az új fényképezőgépét (Canon Powershot SX260), majd Bettivel kettesben bevásároltunk a Whole Foods-ban. Ez egy nagyon szép élelmiszeráruház, bio termékeket árulnak, az otthoni árnak kb 3-szorosáért. Nagyméretű és sikeres bevásárlás után hazatértünk, Tomi leadta az Amazon.com-os megrendelését (palacsintasütő, pendrive, memória kártya), elszámoltunk, vacsoráztunk, beszélgettünk, majd megnéztünk egy filmet.
Day 10 (július 26., csütörtök)
A mai nap munkával (Tomi és Csilla), valamint punnyadással indult. Ez később sem változott, Csilla főzött csirkepaprikást, Tomi készítette a salátát. Átjött Marci egy szomszédban lakó osztálytársának anyukája is, aki részletesen ecsetelte a frissen megvásárolt ház konyhájának átalakításával kapcsolatos megpróbáltatásokat. Később Csilla elment a gyerekekkel bicajozni és gyakorlatilag vége is volt a napnak.
Day 11 (július 27., péntek)
Látogatás Bellevue-be, a helyi Best Buy-ba (fényképezőgépek, stb.), majd a Arts Exhibition megtekintése – vegyes szinvonalú kirakodó vásár. Az egészet a Starbucks Cafe dobta fel.
Este olimpiai megnyitó a TV-ben.
Day 12 (július 28., szombat)
A délelőtti ejtőzést követően bevásárlás, majd a helyi redmondi Farmers Market megtekintése. Ez kellemes, kulturált hely, az otthoni vásárnak megfelelő témában, csak kultúráltabb körülmények között. Bevásároltunk sárgabarackból, beszélgettünk egy aranyos bácsival, aki drága szappanokat és szépítkező szereket árult (mind saját gyártás), benyomtam egy mexikói tacot és meghallgattuk a vásár amatőr zenekarát, amelyik elég jó szinvonalon nyomta.
Délután sárgabarack befőzés.
